(1) A gépjármû megkülönböztetõ jelezéseket adó berendezéseit csak abban az esetben szabad mûködtetni, ha a feladat sürgõs ellátása, a személy-, élet- és vagyonbiztonság, továbbá a védett személyek és kíséretük biztonsága érdekében az szükséges, és a forgalmi viszonyok azt indokolttá teszik.
(2) A megkülönböztetõ fény- és hangjelzést együttesen használó gépjármû vezetõje - a rendõr és a vasúti átjárót biztosító jelzõberendezések jelzéseit kivéve - a közúti jelzéseket, továbbá a 24-43. §-okban foglalt rendelkezéseket figyelmen kívül hagyhatja, ha magatartásával a közlekedés biztonságát, valamint a személy- és vagyonbiztonságot nem veszélyezteti, és meggyõzõdött arról, hogy a közlekedés többi résztvevõje az akadálytalan továbbhaladást lehetõvé tette.
(3) Megkülönböztetõ jelzéseket használó gépjármûvek találkozása esetében - egymás közti viszonyukban - az általános szabályok az irányadók.
(4) A megkülönböztetõ fényjelzést - ha a jármû olyan helyen áll meg, ahol a megállás egyébként tilos - mûködtetni kell. Megkülönböztetõ hangjelzést álló jármûvön használni nem szabad.
(5) A megkülönböztetõ jelzéseket használó gépkocsit tompított fényszóróval lakott területen belül nappal és jó látási viszonyok között is ki kell világítani.
A lap tetejére
